Sáfrány Gabi barátommal tavaly októberben négy éjszakát töltöttünk el a Kettős-Körösön, két külön helyszínt meghorgászva.
Erre azért volt szükség, mert a tapasztalataink szerint egy adott hely nagyjából két napig adja szépen a halakat, utána viszont a pontyok megköszönik a jelenlétünket és továbbállnak. Az elején lelövöm a dolgot: nem úgy alakult minden, ahogy szerettük volna, de hát ez a folyóvíz nem mindig „ontja magából” a halakat.
Az első helyszín a Kettős-Körösi híd alatt volt, ahol nagyon ígéretes, haltartó részeket találtunk, így bizalommal vágtunk neki a túrának. Ahogy illik, három napon keresztül előetettem a helyet, viszont közben jött egy csavar, az első napon még szépen folyt a víz, a másodikon már visszafelé, a harmadikon pedig nagyon erősen, ekkor már volt bennem némi kétely, hogy ez nem biztos, hogy jót jelent.
A kiérkezés napján -50 centis vízszint fogadott minket, ami már előre sejtette a „betlit”. Mi viszont ezt másképp éljük meg inkább tanulunk az esetből. Ahogy számítottunk rá, komolyabb események nélkül úsztuk meg a két éjszakát.
Ezután átköltöztünk a „szokásos” helyünkre, ahol már valamivel több aktivitást láttunk. Be is vetettük a szerelékeinket, és az első éjszaka sikerült is 1-1 halat fognunk. Ezek nem voltak hatalmas példányok, de a körülményekhez képest nagyon örültünk nekik.
Másnap, konkrétan a holtidőben, Gabinak sikerült egy gyönyörű, 10 kilogramm feletti pontyot fognia.
Mivel ez volt az első komolyabb folyóvízi horgászata, külön örültem, hogy összejött számára a dolog. A csalik ebben a nem túl nagy aktivitásban is megmutatták, hogy működnek.
Összességében egy jó hangulatú és tanulságos túrát zártunk.
Baráti üdvözlettel,
Kovács Mihály
Csalik
Horgászfelszerelések
