Négy felejthetetlen napot töltöttem el a Tokaji Kovács Tó Faház 2-es állásán, feleségemmel és kisfiammal. A túra nem csupán horgászatból állt – sokkal több volt ennél.
Egy olyan környezetben pihenhettünk és horgászhattunk, ahol minden adott a kikapcsolódáshoz, és a gyönyörű kapitális pontyok megfogásához. Miki bácsi nem csak egy egyszerű tórendszert álmodott meg: egy olyan helyet hozott létre, ahol a horgászat valódi élményszerzés, életre szóló emlék. A tó dolgozói kedvesek, segítőkészek, és a körülmények minden horgász igényét kielégítik.
Az én történetem idén tavasszal kezdődött, amikor a Bemutató tavon, a visszatelepítés során gyönyörű, egyedi mintájú pontyokat láttam. Akkor megfogadtam, hogy ebben az évben leülök ide, és megpróbálok legalább egy-két ilyen különleges halat elcsípni. Az ott eltöltött peca valóban nagy élmény volt (5 db 20 kg feletti és több egyedi mintájú ponttyal) – nem is bemutató tónak hívnám, hanem Élmény tónak. Közben kíváncsiságomból adódóan, gyakran felsétáltam a hozzám közel eső faházas tó sarkához, ahol észrevettem hogy a friss víz is itt folyik be a tóba. Rengeteg óriási halat láttam – éjszaka kisfiammal, fejlámpával is figyeltük, őket és a tó néhány ikonikus lakóját is sikerült megpillantani.
Ezen élmények után foglaltam a faház 2-es állásra. Elsőre csalódott voltam, hogy a friss víz most nem folyt be a saroknál, utólag kiderült: jobban is jártam így. Ez a körülmény egy technikásabb, gondolkodósabb horgászatra kényszerített, ami végül még értékesebbé tette a túrát.
Sokan mondják, hogy a Tokaji Kovács Tó csak egy „lavor, ahol mindenki tud halat fogni.” Ezt szeretném most megcáfolni. A tóban élő halak – különösen a faházas tavon – rendkívül rutinos, tapasztalt pontyok, akiket nap mint nap jobbnál-jobb horgászok próbálnak kapásra ingerelni, a legmodernebb, legkifinomultabb technikákkal módszerekkel megfogni. A minőségi és márkás csalik, mint egy svédasztal, egész évben. A nagy nyomásnak köszönhetően, higgyétek el nekem, óriási kihívás kapásra bírni őket. (Természetesen előfordul, hogy valaki "beleül a tutiba", mikor a külső és belső tényezők, körülmények is kedveznek), de általánosságban elmondható, hogy ezek a halak nem adják könnyen magukat. Így volt ez az én esetemben is, már az első este is különböző praktikákat kellett alkalmaznom a csali felkínálás terén, és ez napról napra változott.
Mivel pontosan tudtam, hova szeretnék horgászni, és az időm is eléggé szűkös volt, nem akartam hosszasan szelektálni vagy kísérletezgetni az elején. Ráadásul a kedvenc csalimat, az 50/50 bojlit is mindig szívesen használom, így ezúttal is ezt vittem magammal. Az első nap három olyan helyet vettem célba, amit jónak véltem. Nem tapogattam, nem csónakáztam be, nem kerestem aktívan – nem akartam feleslegesen megzavarni a halakat. Másnap kiderült, hogy a három hely közül az egyik valóban jól választott volt (a másik kettőre később találtam számomra megfelelő pozíciót). Ennek ellenére 24 óra alatt sikerült hét darab halat fognom, amelyek közül három átlépte a 20 kilós határt.
A második nap eseménytelenül telt egészen a fényváltásig, holott időjárási frontváltás is történt – beállt egy melegebb periódus. Sajnos csak három kapásom volt, de mindhármat sikerült elcsípni, és lencsevégre kapni. A tó viszonylatában jól fogtam mert a többi álláson még eddig sem jutottak, azonban nem hagyott nyugodni a dolog, kint éjszakáztam és megdöbbenve láttam, hogy ívnak a kárászok és a kisebb pontyok.
A harmadik nap szintén lassan indult, napközben alig lehetett kapásig eljutni. Megfigyeltem, hogy a délelőtti órákban a pontyok a vízfelszín közelében, az általuk legideálisabbnak vélt vízhőmérsékletű rétegben tartózkodtak. Késő délután azonban táplálkozásra utaló jelekre lettem figyelmes. Rá is húztam a szereléket arra a területre és sikerült három gyönyörű halat fognom – mindezt egy olyan időszakban, amikor a tavon szinte minden hely foglalt volt, mégsem volt kapás szinte senkinek. Ráadásul a három halból egy 20+ és egy 25+ is volt.
Az utolsó este is eredményes volt, így a végére összesen 17 darab halat sikerült fognom, amelyek közül 9 darab átlépte a 20 kilót, melyből három a 25 kilós határt is meghaladta.
Ja és a lényeg lemaradt 4 nap 5 kg bojli, minimális etetés, koncentráltan, egyszerű és letisztult szerelék.
Úgy gondolom, hogy két bojlit kiismertem és szerintem sikeresen tudom, tudtam őket eddig használni (Fish and Gammarus és 50/50), de szeretném a Nutty és a Hot Summer bojlikat is ilyen eredményesen kitapasztalni, remélem a következő túrámon sikerül!
Köszönöm a csalikat!
Ui.: én biztos, hogy cél horgász lettem.
Üdvözlettel,
Popovics Marcell
Csalik
Horgászfelszerelések
