Napra pontosan egy hete ültem ugyanitt a parton a kisebbik fiammal. Nos, azon a napon a trónörökös csúnyán elvert a kis házi versenyünkben.
Hiába vágtam neki a reggelnek azzal a tipikus „ide nekem az oroszlánt is” mentalitással – bízva a tuti helyben, a csaliban és az erős északi szélben –, egyetlen megveszekedett csippanás nélkül hoztam le a pecát. Mert ilyen is van, a horgászat már csak ilyen műfaj…
A következő héten a kisebbik fiam táborba ment, így ezúttal a nagyobbik kísért el a vízpartra. Az igazságosság jegyében pont ugyanazt a helyet választottuk, ugyanabban az időpontban, ugyan azzal a csalival, ám az eredmények ezúttal minden merész várakozásomat felülmúlták.
A táskába most is mindössze egyetlen típusú csali került: a Fish & Gammarus Chili/Monster Crab. Szűk félkilónyi muníció, 20 és 24 mm-es méretben vegyesen.
Hogy Máté fiamnak kényelmesen jusson elég hely, én magam csak egyetlen bottal vágtam neki a napnak.
A célzóna a jobb oldali tuskó melletti rész volt – egy olyan akadó, amely már számos gyönyörű bajuszossal ajándékozott meg a múltban, és ahol a mérleg nyelve fotózás előtt nem egyszer karcolta a 15–16 kilós határt. A taktika a jól bevált, végletekig lefinomított vonalat követte: a hajszálelőkére egy szem 20 mm-es Chili/Monster Crab golyó került, az etetőhajóba pedig alapozásként pár szem 20-as és pár szem 24-es bojlit gurítottam.
Már majdnem kilencet mutatott az óra, mire minden a helyére került, mi pedig kényelmesen elhelyezkedtünk a parton. Az első pontot Máté húzhatta be egy formás, 5 kiló feletti ponttyal. Magamban meg is jegyeztem: na, amiért jöttünk, az már megvan, a nap már most sikeres!
Ami ezután következett, arra viszont nem számítottam. A feeder vonal teljesen elnémult, ezzel párhuzamosan viszont valóságos ünnepi tűzijáték kezdődött az egyetlen, magányos bojlis botomon. Egymás után 8 darab halat sikerült szákba terelnem, ráadásul elképesztő, 11,2 kg-os átlagsúllyal! A koronát a sorozatra egy fantasztikus, 19,18 kg-os, erőtől duzzadó tükrös tette fel.
A legszebb az egészben, hogy a nálam lévő minimális csalimennyiség tökéletesen elégnek bizonyult. Az „etetési stratégiám” most is bizonyított.
Közben a grillrácson is lassan elkészült az ebéd. Bár horgászat közben ritkán vetemedem ilyesmire, de az ebédszünet idejére inkább kitekertem a botot...
A nap igazi csattanója azonban még csak ezután következett. A nagyfiam hősiesen tűrte a kapástalanságot a saját botján, de a szemében láttam a vágyat, és egyre gyakrabban jegyezte meg, hogy fárasztana már egy jót...
Mondtam neki, hogy vegye ki a botját, és azonnal megoldjuk a helyzetet. A bordás kosár alá felkerült egy megfelelő előke, a hajszálra pedig egyetlen szem 20 mm-es Fish & Gammarus Chili/Monster Crab bojlira cseréltem a különös formájú füstölő,vérző és még ki tudja mit nem tudó csoda csalit. A varázslatra nem kellett sokat várni: szűk harminc percen belül megszületett az új egyéni rekordja egy gyönyörű, 13,39 kilogrammos ponty képében! A sors - vagy a csali…. - a kora délutáni hazaindulás előtt még három másik gyönyörű hallal ajándékozta meg az ifjú horgászt.
Összességében 7 óra horgászat, egy fenséges grill ebéd a vízparton, és olyan feledhetetlen, közös élmények, amelyek egy életre összekötik az apát a fiával. Kell ennél több?
Üdvözlettel,
Gőcze Balázs
Csalik
Horgászfelszerelések
