Barátnőm apukája és én egy nagyszerű, 12 órás horgászaton vettünk részt a KDSHE Horgászegyesület vizén.
A tóról összességében annyit, hogy nagyon rapszodikus és vad víz. Itt még mindig elterjedt az erjesztett kukorica és hasonlók használata. Bepakolásnál őszintén szólva itthon akartam hagyni a bojlit, mivel tudtam, hogy itt valószínűleg nem ez lesz a nyerő. De a buzgóság nem hagyott nyugodni: egy vödörbe tettem három marék 50/50 - Chili/Scopex bojlit, 24 mm-es méretben, csalizáshoz pedig ugyanebből vittem 20 mm-es méretet.
A horgászat kezdetén a tőlem jobbra lévő nádas elől fogtuk az amurokat. Előttem, miközben figyeltem a vizet, észleltem, hogy néha-néha mozdul a hal.
Kinyitottam a vödröt, és 2 óránként pár szem 24 mm-es bojlit dobtam be ugyanarra a helyre. Három ilyen etetés után, amikor újra bedobtam, egy nagy hullám indult el a bojli felé, amint az vízbe esett.
Elkezdtem csalizni. Felkerült a 20 mm-es bojli, mellé pedig egy PVA-hálóba tettem egy egész 24 mm-es bojlit. Kétórás csend következett – majd ezt a csendet egy komótos, de határozott kapás törte meg.
Amikor ráemeltem, azonnal éreztem: hé, ez nem kicsi!
Merítés után szembesültem vele, hogy a tó egyik nagy öregjét, név szerint "Csibét" sikerült visszafognom, 17,10 kg súllyal.
A Workshop-on tanultak és a bojli bizonyított.
Üdvözlettel,
Porvázsnyik Tamás
Csalik
Horgászfelszerelések
