Régóta ki szerettem volna próbálni az AIM ANGLING csalikat.
Először a csaliválasztási tanácsadást vettem igénybe, majd az Istvánnal folytatott telefonos egyeztetés után már tudtam, hogy rendelni fogok tőlük. A rendelésnél egy Workshopjegyet is bedobtam a kosárba - és hogy mennyire nem bántam meg, az a következőkből kiderül…
Az idő úgy hozta, hogy a Workshop után pár nappal már indultunk is a barátokkal egy túrára a Kettős-Körösre. Friss információkkal felvértezve, nagy várakozással vágtam bele a túrába. Sikerült két helyet is előetetnem kizárólag bojlival. Mellettem nagy mennyiségben használtak főtt és erjesztett magvakat, amivel fogtak is halat, de nem azt a méretet, amit én szerettem volna.
A háromnapos előetetést követően, a negyedik nap este 7 óra körül bevetettem a szerelékeket a kiszemelt helyekre, Fish & Gammarus bojlival csalizva. Este 9-kor meg is érkezett az első hal egy 2 kg-os ponty formájában, majd ezt követte hajnali 3-kor egy 4,5 kg-os példány.
Pirkadatkor újracsaliztam, és ismét a kiszemelt helyekre dobtam. Ami ezután következett, arra nem számítottam… 6:45-kor egy erőteljes, húzós kapásra emeltem rá és pár perces fárasztás után egy 12 kg-os pontyot tarthattam a kezemben.
Egy órával később a másik boton lévő csali is gazdára talált. Ráemelés után rögtön éreztem, hogy nem a szokásos kisméretű hallal van dolgom. Nem adta magát könnyen, de 15–20 perces fárasztást követően egy kereken 17 kg-os pontyot szákolhattam.
Itt már gyanús volt a szituáció a barátoknak is: 13 óra alatt 4 pontyot fogtam, köztük egy 15 kg felettit is, miközben az ő jelzőik némák maradtak. A nap hátralévő része eseménytelenül telt számomra, miközben ők feeder felszereléssel fogták a kisebb pontyokat. A Workshop után viszont már tudtam, hogy ez biztató jel, hiszen én nem ezekért a halakért jöttem.
A következő éjszakának friss csalikkal mentem neki. Szükség is volt rá, mert a folyó ezen szakaszán rengeteg a nagytestű keszeg és bizony nekik is ízlett a bojli, amit szépen körbe is faragtak. Az éjszaka mindenki számára eseménytelenül telt. Reggel 8 órakor ismét megszólalt a jelzőm és a kontaktfelvétel után alig akartam elhinni, hogy újra komoly súlyt éreztem a bot végén. Újabb 15–20 perces fárasztás után pillantottuk meg a halat, amit megint 15 kg felettire saccoltunk, de sajnos a merítés előtti utolsó pillanatban kifordult a szájából a horog. Mondanom sem kell, halvesztésnek még nem örültem ennyire :D. Ekkor már tudtam, hogy ráléptem egy útra, amin nagyon messzire szeretnék eljutni.
Az aznapi forgatókönyv már-már rutinszerű volt: feeder bottal jöttek a kisebb pontyok és keszegek a magvas etetésről, az én jelzőim pedig némák maradtak. Eljött a következő este és az újracsalizás után bizakodva vártam az éjszakát. Este 10 óra körül óvatos kapással jelentkezett egy 1,5 kg körüli dévérkeszeg, majd éjfél után nem sokkal megint egy húzós kapás következett - és ismét jó súly volt a bot végén. A fárasztás végén egy 10 kg-os tőpontyot szákolhattam, ami a túra záró hala lett.
Másnap reggel pakolás és indulás haza.
Engem teljesen meggyőzött a csali. Várakozáson felüli volt, ami ebből a túrából kikerekedett, különösen úgy, hogy a Kettős-Körösből eddig még nem sikerült 15 kg feletti halat fognom. Biztos vagyok benne, hogy idővel a többi csalit is ki fogom próbálni.
Üdvözlettel,
Bondár Árpád
Csalik
Horgászfelszerelések
