Hosszú ideje, évente két alkalommal látogatunk el a Széki-tó partjára.
Az első túra a felnőtteké ami halfogásról szól, míg a második augusztusi túra már a következő generáció természet szeretetére és tiszteletére történő nevelését helyezi a középpontba a horgászat segítségével.
A gondolat az volt, hogy a 4 napra elég lesz egy kapás is, de az legyen a fotóalbumba való, így jut bőven idő a gyerekekre és az együtt töltött idő bearanyozására.
Egyetlen fajta golyóval készültem és ez pedig a Hot Summer Bojli - Chili/Fekete bors - 2-es keménységben volt.
Ez alkalommal a gép nem dobta a nagy halat, de rengeteget tanutam, tapasztaltam és ami a legfontosabb, szerintem a gyerekek is! Inkább ezeket a tapasztalatokat osztanám meg mindenkivel ebben az írásban, mert az a bizonyos fotó még várat magára.
A helykeresés és takarítás…
A megérkezést övező örömöt sajnos beárnyékolta, hogy számomra elképzelhetetlen módon, de van olyan horgásztárs (lehet ez egy kicsit erős megnevezés), aki nem készül fel egy több napos túrára megfelelő háttérrel. Gondolok itt a kemping wc használatára. De ha már ez nem, akkor igény be lehet venni a 30 méterre kihelyezett és tisztán tartott mobil wc-t is. De ha ez sem, akkor legalább egy ásót venne a kezébe. Szóval az első fél óra a papírral letakart kupacok feltérképezésével és hatástalanításával telt. Tehát az előttünk táborozók még az ilyen típusú helykereséssel sem foglalkoztak túl sokat… került ahová került.
Két helyet kerestem, egyet benti távon 130 méter környékén és egyet egészen közel 20 méterre a parttól. Ezeket a helyeket 3 napig etettem és csak az utolsó 24 órában horgásztam meg.
Az első 3 napban az előző túra eredményességén felbuzdulva random helyekre, csak leraktam a végszereléket köretként kevés 28 mm-es bojlit tálaltam. Ez a módszer eredményesnek indult, mert adott három darab 13 kg feletti bajszost, de amint ugyan oda tettem le többször a cuccot, azonnal ráálltak a 10 kg alatti apróságok.
A három nap eltelte után rátettem a felcsalizott szereléket az előetetett helyekre, de azonnal húzták a kicsik… letettem az etetett helytől néhány méterrel és jó néhány méterre is, de itt is meg meg találták a kisebb példányok a felkínált csalit. Végül sikerült két jónak tűnő halat akasztanom, ám partra segíteni már nem volt szerencsém az ellenfeleimet. Ennek oka a takarításhoz kapcsolódó második nagy tanulság. Ezentúl, ha megtalálom a jónak vélt helyet, a bójázás után fel fogom kampózni az etetett területet. A halvesztések oka beszaggatott zsinórokból „font”, az aljzatot takaró szőnyeg volt. Hihetetlen, hogy még ilyen média dömping mellett is milyen barbár módon összeállított szerelékeket szedtem ki a vízből. Némelyiken még hal is volt, amit megszabadítva a kolonctól visszaengedtünk.
Bár a nagy iszapszemű most nem mutatta meg magát, de a gyerekeknek rengeteg tapasztalatot tudtunk átadni a halakkal való megfelelő bánásmódról – kezdve a szerelék összeállításával – a természet tiszteletéről – táborozás és annak velejárói, stb…
Maradt még néhány marék bojli, így ha nem is ebben a vízben, de remélem hamarosan bepótolhatom a most elmaradt halas fotókat…
Üdvözlettel,
Gőcze Balázs
Csalik
Horgászfelszerelések
