ÜDVÖZLI ÖNT AZ AIM ANGLING All for your aim
Csalik
Horgászfelszerelések
Válassz
termékcsoportot
A 2022-es év végén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy új, külföldi kihívásokra és ezzel együtt új vizekre vágyom. Ennek egyik alapját a két évvel ezelőtti olaszországi horgásztúra adta, a másikat pedig az, hogy a szeretett egyesületi vizemen már nem tudtam lépést tartani illetve felvenni a versenyt az ott horgászókkal.
A döntés több szempontból sem nem volt könnyű, ugyanis az A Beton tó a lakóhelyemhez közel, kb. 30km-re fekszik, valamint sok szép pontyot, köztük több egyéni rekordot is köszönhetek ennek a víznek, melyek örök emlékül szolgálnak nekem.
Az állóvizek tekintetében nagyjából a két véglet között gondolkoztam. A nagy kiterjedésű több száz vagy akár ezer hektáros tavak és a jóval kisebb paylake-ek, amik érdekeltek.
Kisvártatva sajnos be kellett látnom, hogy a kettő együtt, párhuzamosan nekem egyelőre nincs elérhető távolságban és ezért (többek által könnyebbnek mondott utat) az úgynevezett fizetős tavakat választottam.
2023 márciusában egy szombati napon Zalán barátommal autóba ültünk és Ausztria felé vettük az irányt. Ha jól emlékszem, akkor nagyjából 6 vagy 7 tavat látogattunk meg feltérképezés és némi információ szerzés céljából. A dolog első része még relatív könnyen ment, ezért viszonylag gyorsan fel tudtunk állítani egy úgymond erősorrendet a tavak között, viszont a másik része, az infók begyűjtése az ott és akkor kb. teljes kudarcba fulladt. Valószínűleg a kora tavaszi időnek köszönhetően voltak olyan tavak, ahol egy árva horgásszal sem találkoztunk.
Nem maradt más, mint az interneten és a közösségi médiákon való keresgélés, de szomorúan tapasztaltam, hogy ez mégsem lesz olyan könnyű dolog, mint amire előzetesen számítottam. Volt "szerencsém" beszélni olyan horgásszal is, aki letagadta, hogy a szóban forgó tavon valaha is horgászott volna, annak ellenére, hogy egy olyan - a tó üzemeltetője által létrehozott - csoportban találtam rá és a képeire, ahová csak azon a tavon fogott halakat lehet publikálni.
Fel volt adva a lecke rendesen és leszámítva azt a 2-3 ismerőst, érdemben nem igazán jutottunk előrébb, viszont a tervezett túránk pedig már-már vészesen közeledett.
Ami számunkra akkor lényeges és valós információknak tűntek, azok az alábbiak voltak:
Az utolsó két infót kivétel nélkül mind a három alkalommal, mind nekünk/nekem és mind a velünk/velem azonos időben a tavon horgászóknak sikerült többször is megcáfolni.
Elérkezett a várva várt október eleje és mi nagy lelkesedéssel, kellő motivációval kezdtük meg a horgászatot.
Az első éjszaka gyorsan visszaigazolást adott a tóban élő rákpopulációról és a helyekről, ugyanis reggelre társam mind a két előkéjéről szinte teljesen ledarálták a bojlikat. Én érkezésünk másnapján, délben kezdem meg a horgászatot, de később nálam is hasonló jelenség volt tapasztalható.
Egyikőnk sem az az izgulós, naponta frissítgető típus, de arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt és most sajnos kénytelenek vagyunk 24 óránként felnézni a csalit (az első visszajelzésekből kiindulva), ha arról a helyről addig nem sikerül kapásig eljutnunk.
Az első kapás nálam történt a bal oldali botomon az esti órákban, majdnem két nap elteltével, de az igen jó érőben lévő halat elveszítettem. Mondanom sem kell, hogy a lelkesedésem ekkor már közel sem volt olyan, mint előtte.
A hal szájából kiakadt horog ellenőrzése után, ugyanazt az előkét, ugyanazzal a bojlival, ugyanarra a helyre húztam vissza és láss csodát a hajnali órákban felvette a csalit egy 21 kg feletti tőponty.
Ahogy ezt ilyenkor mondani szokták, nagyon kellett ez a hal, hogy visszarázódjak a kerékvágásba.
A jobb oldali botom mindvégig hallgatott, de nem csoda, hiszen az ollós barátaink folyamatosan megdézsmálták a pontyoknak szánt bojlit. Ezt a botot már az egyik előetetett helyre húztam vissza, bízva abban, hogy legközelebb már egy ponty fogja megtalálni a felkínált csalit.
A következő kapás másnap délelőtt 11 órakor volt az addig kondicionált helyről és a majd' félórás, igen kemény és küzdelmes fárasztás végén egy 22 kg-ot meghaladó, masszív tükörpontyot sikerült megszákolnom.
Fényképezés után gyors horog- és előke ellenőrzést követően, ugyanúgy ment vissza a szerelék ugyanarra a helyre és negyedórán belül ismét elhúzta egy ponty a csalit. A 13-14 kg körüli tükröst a vízen visszaengedtem, nem hoztam ki fotózni.
Az esti órákban a balos botomat is áthelyeztem az előetetett helyre, de a túránk végéig (ekkor kb. még 36 óra volt hátra) már nem sikerült több kapást elérnem egyik helyről sem.
Nincs mit szépíteni a dolgon, ennél az esetnél többször is hibáztam.
Szándékosan nem néztem fel a csalit egy nap után, annak tükrében, hogy a hátralévő időnk rövidsége miatt ne zavarjam a vizet az utolsó kb. 12 órában. A botok kitekerésénél szembesültem azzal, hogy egy erősen hínáros helyre sikerült letenni a végszerelékemet az azt megelőző este. Úgy vélem, ez nagyban befolyásolhatta a kapástalanságot. A bojli amúgy teljesen ép és sértetlen volt, a rákok nem faragták.
A helykeresésnél nem voltam kellően alapos és körültekintő a hínáros területtel kapcsolatban.
A túrát összegezve, első nekifutásra elégedett voltam az elért eredménnyel, de úgy éreztem, hogy többet is ki tudtam volna hozni ebből a pecából, ha összeszedettebb és precízebb vagyok. Éppen ezért tértem vissza idén augusztus közepén egy kicsivel több mint egy hétre, hogy bebizonyítsam magamnak, tartogat a tó még nekem meglepetéseket.
Ez nem is történt másként, csak sajnos nem a jó értelemben. Számomra egy abszolút kudarc volt a túra (a fogott halak méretét tekintve) a maga 4 elért kapásával, amiből ráadásul csak 3 pontyot tudtam sikeresen megszákolni, egy kb. 30-40 méteres beszakadt előtét zsinórnak köszönhetően, amibe lefűzte magát az egyik ellenfelem.
Valamelyest kárpótolt a két nagyobb hal (15,50 kg és 17,80 kg) egyedi és különleges kinézete, de én nem csak értük jöttem.
Néhány pontban összegezném ezt a horgászatot pozitív és negatív részről egyaránt.
Negatívumok:
Pozitívumok:
Nagyjából kezdett összeállni a fejemben egy kép, hogy legközelebb mit és hogyan kell (vagy nem kell) csinálni, ezért már a túrám végén elhatároztam, hogy még idén ősszel újra visszajövök.
Lehet közhelynek és elcsépelt szavaknak tűnnek, de a visszatérésemre már hetekkel előbb, a legjobb tudásom szerint elkezdtem a felkészülést még több időt és energiát belefektetve. Leginkább mentális részére igyekeztem fókuszálni valamint nagy hangsúlyt fektetni, hogy ebben a pár minden jól alakuljon és a végén mosolyogva, jó szájízzel tudjak összepakolni és hazajönni.
Erre a horgászatra három különböző csalit hoztam magammal, az 50/50-et, a Nutty-t és a Hot Summer-t, amit már a nyáron is használtam. A másik két bojlival ez volt az első bevetésem.
A taktikám az az volt, hogy három bot, három különböző etetéssel és ha a körülmények engedik, akkor a végletekig kitartok a helyek mellet és ezért most csak egy "bónusz" helyet kerestem pluszban.
Az előetetéseket mindennap délután négy és öt óra között végeztem el, a köztes időt pedig javarészt szomszédolással, a tábor kipofozásával, illetve néhány extra tartalék előke megkötésével töltöttem. Teltek, múltak napok és elérkezett hát az idő, hogy a szerelékeimet behúzzam az addig gondosan kondicionált helyekre.
Az első halam másnap délelőtt érkezett egy 14 kg feletti tükörponty személyében, mely a Hot Summer-re éhezett meg. Örültem neki, mert visszaigazolást adott a hellyel kapcsolatban, viszont a méret nem volt az igazi.
A következő kapásom fél nap elteltével jött a kora reggeli órákban a Nutty-val csalizott botomra.
A sűrű, tejködben való fárasztás során mintegy negyed óra kemény csata után a horog kipattant a hal szájából. A már szokásosnak mondható halvesztésem ismét megvolt, de a csalódottságom ellenére igyekeztem pozitívan nézni a helyzetet, járt hal a Nutty-s etetésemen is.
A délutáni órákban felnéztem az addig már lassan két napja hallgató 50/50-nel csalizott botomat egy gyors csalikontrol végett. A bojli hibátlan állapotban volt a hajszálon, ezért visszahúztam ugyanarra a helyre bízva abban, hogy egy termetes ponty majd elhúzza azt.
A harmadik napon aztán Hot Summer-rel etetett helyemről elkezdtek ütemesen jönni a kapások, melynek az eredménye:
2 darab 15 kg feletti, 2 darab 16 kg feletti, 1 darab 21 kg feletti és 1 darab 26 kg feletti ponty volt, nem egészen három nap leforgása alatt.
Sajnos ezt a szemben lévő horgász nem tudta tovább tétlenül nézni és (fittyet hányva az etikára) nagyjából 5 méterre tette le a végszerelékét az enyémtől, biztos ami biztos alapon, egy jó pár lapát szemes takarmány kíséretében. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy innentől kezdve nem volt több kapásom erről a spotról. Úgy látszik, nem tud az ember elég messze menni horgászni, hogy ilyen jelenséggel ne találkozzon.
A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy soha nem horgászom a szektor határ közelében, még véletlenül sem.
Amíg a Hot Summer-es etetésem szépen adta a darabosabb halakat, addig a másik kettő síri csendben volt.
Mivel az 50/50-re addigra nem volt kapásom, ezért arra a döntésre jutottam, hogy azt helyezem át a "bónusz" helyre.
Az utolsó előtti nap délelőttjén jött a következő és egyben utolsó kapásom, ami a Nutty-val csalizott végszerelékemre érkezett. Ezen botom kapásjelzője több mint négy nap után szólalt meg ismét. Az élménydús fárasztás végén egy nem mindennapi adottságokkal illetve formával rendelkező tükröst sikerült megmerítenem.
Jó volt látni, hogy mire kiértem a hallal, addigra már a stégen vártak a szomszédban horgászó srácok és örömmel segítettek mindenben.
Azt gondolom, hogy erre a túrára ez a ponty tette fel arra a bizonyos i-re a pontot.
Összegezve ezen horgászatot, bátran ki merem jelenteni, hogy igen jól sikerült és minden várakozásomat felülmúlta. Működött a taktika, úgy érzem, fejben sikerült mindvégig ottlennem, a rákok ismét békén hagyták a bojlikat, kifizetődő volt a türelem (Nutty-s etetés) és lehet hogyha a helyén hagytam volna az 50-50-es botomat, akkor...
Érdekességképpen jegyezném még meg, hogy vízparton való tartózkodásom alatt telihold és szinte végig nagyon magas légnyomás volt tapasztalható.
Viszont a helykeresést illetően nem vagyok teljesen kibékülve magammal, ismét volt két olyan helyem, ahonnan nem sikerült kapást elérnem. Ezen feltétlenül változtatnom kell a közeljövőben, amihez az első lépést már jóval december 20-a előtt meg is tettem.
Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában segített abban, hogy ezeket az eredményeket elérjem!
U.i.: az első túrán fogott pontyokról készült képek szándékosan nem kerültek bele a beszámolóba, ugyanis azokat még nem az Aim Angling bojlikkal sikerült megfognom.
Sporttársi üdvözlettel,
Nemes András
Október 9-13 között sikerült összeegyeztetni pár napot Talabér Árpi és Kulcsár Peti barátaimmal egy gyékényesi pecára.
Pék Miklós, 5 hónapja
Május közepén egy közel 80 órás pecára érkeztünk a Rózsa-szigetre.
Gál Tamás, 2 hete
Ebben az évben először jutottam ki a partra. A helyszín nem is lehetett más, mint a Dunántúl egyik gyöngyszeme, a...
Dunai Gábor, 1 hónapja
