Zalán barátom meghívásának eleget téve, az őszi szezont a Šulianske jazero partján kezdtem meg.
A tavon ezelőtt még nem horgásztam, ezért a helyi szabályokról és a tóról való információk gyűjtése, illetve beszerzése a túra előtt, nagyjából 8-9 hónappal már megkezdődött, amiben társam nagy segítségemre volt. Nyugodtan mondhatom, hogy ez a tó nem egy szokványos egyesületi víz. A tó teljesen körbe van kerítve, ezáltal ide csak az egyesületi tagok, valamint azon vendéghorgászok tudnak belépni, akik rendelkeznek előzetes foglalással.
Kivételt képez a strandi szakasz, mely bárki számára szabadon látogatható.
Partján szinte végestelen végig a tagok által épített, nagyon kulturált, szépen rendezett és karbantartott ingatlanok vannak, amik jócskán lekorlátozzák a szabad horgászhelyeket. A tó mérete - normál vízállás esetén - megközelíti a 90 hektárt, viszont a februári látogatásunkkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a vízszint kb. 1,5 méterrel volt alacsonyabb, mint a megszokott.
Ahogy beindult a szezon, a fogásokról is egyre több információt sikerült szerezni. Azt már előzetesen tudtuk, hogy a megszokottól gyakoribbak a haltelepítések az egyesületi tagok "kiszolgálása" érdekében. Az a hír járja, hogy itt az elvihető méretű pontyokból 1000-ből 1 db éli túl a szákolást, a többi megy a frigóba.
A szezon során több helyi horgász is arra panaszkodott, hogy a 15 kg valamint 20 kg feletti pontyokból jóval kevesebbet, vagy egyáltalán nem sikerült fognia, mint az azt megelőző években. Ez minden bizonnyal a 2024-es év szeptemberében történő hatalmas áradásnak volt köszönhető, ugyanis akkor a tó vízszintje az elmondások szerint 4-5 méterrel megemelkedett és a közvetlen környezetében található folyókkal, tavakkal egybefolyt.
Több mint valószínű, hogy az apadást követően több nagytestű ponty is a szomszédos folyókban találta meg új élőhelyét. Erre a felvetésre később, a nyár folyamán képes bizonyítékot is találtunk, hogy egy ismert, kapitális méretű pontyot több km-rel arrébb fogtak ki a Dunából.
Mondanom sem kell, hogy a túra közeledtével ezek az információk nem igazán hatottak rám pozitívan, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy megfutamodjak a kihívás elől.
A tó halállományának jelentős részét a masszívan jelenlévő 2-12 kg közötti pontyok teszik ki, ezért a bojli kiválasztása számomra egyértelmű volt. Azt, hogy mennyi célhal maradt/van a tóban csak találgattuk, evégett az elsődleges célom a 15 kg feletti ponty megfogása volt úgy, hogy mindezt a lehető legkevesebb kapásszámmal érjem el. Ennek megfelelően kizárólag csak a Hot Summer bojlit vittem magammal.
A tóhoz szombaton, a reggeli órákban érkeztünk és mint mindig, most is a táborállítás volt az első. Az olykor viharos északi szél csak egy bátor helyi szörfösnek kedvezett, ezért a helykeresést a délutáni órákra odáztuk. A horgászat megkezdését amúgy is a vasárnap délutáni órákban terveztem, általában ekkorra már megfogyatkozik a horgászok és vízi sportolók száma a tóparton és nyugodtan húzhatom be a végszerelékeimet.
Ez idő alatt átcsónakáztunk a tó másik végébe a halőrökhöz kiváltani a hetijegyet, valamint egy bemutatkozó beszélgetésre, ami olyan jól sikerült, hogy a helykeresést csak a késő délutáni/kora esti órákban kezdtük meg.
A meder feltérképezése során három teljesen különböző mélységű és struktúrájú aljzattal rendelkező helyet jelöltem meg, amiből kettőt másnap kora estig egyet pedig három napig etettem elő. A napot egy jó kis sütögetéssel és meccsnézéssel zártuk.
Másnap aztán 18:00 óra magasságában a két végszerelékem is a helyére került és elkezdődött az erőteljes izgalom. Na, de nem az én, hanem a helyi erők részéről, akik napi szinten, folyamatosan érdeklődtek a fogási eredményeim felől. Majd' 72 órán át, naponta két-három alkalommal hallgattam tőlük, hogy én itt bizony valamit nem jól csinálok mert ennyi idő alatt már fognom kellett volna, ha mást nem is de legalább egy 5 kg-os pontyot és tegyek fel ilyen meg olyan csalit, az majd meghozza a kapást. Sajnos, vagy nem sajnos én hiába mondtam nekik, engem nem zavar, ha a több napig nincs kapásom és a célom az, hogy 15 kg feletti pontyot fogjak, de láttam rajtuk, nem igazán értették miről beszélek. Nem is feltétlen baj ez, hiszen különbözünk egymástól, mások a céljaink. Azt még szeretném hozzátenni, hogy abszolút segítő és jószándékkal voltak felém és nem kioktatni akartak.
Aztán szerdán az esti órákban a szemerkélő esőben a vevőegység fényére lettem figyelmes, miközben a konyhasátorban pakoltam. Gyorsan ugrottam is a mellescsizmámba és felvettem az esőkabátot, irány a halra. A fárasztás során a gyenge esőből özönvíz szerű lett, amihez még egy kis szél is társult biztos, ami biztos alapon. A nagyjából 15-20 perces, a hallal és az elemekkel való küzdelem után a partot érést követően a matracban pihenő hal látványakor éreztem, hogy megvan, sikerült abszolválnom a célomat. A mérlegeléskor aztán jött a meglepetés. Az előzetesen 17 kg körülire saccolt ponty súlya 19,80 kg volt. Egy igazán karakteres, tömzsi, lógó hasú tükörpontyot sikerült becsapnom.
A tó szabályzata ugyan lehetővé teszi a halak letárolását, viszont az időjárás előrejelzés azt mutatta, hogy csak másnap délelőtt (12-13 óra múlva) fog elállni az eső, így nem kockáztattam meg egy félnapos karantént a ponty számára csak azért, hogy száraz időben tudjuk lefényképezni.
Ennek eredményeképpen a fotózást egy vízálló telefonnal oldottuk meg és a körülmények miatt a halról készült fényképek nem lettek az igaziak, cserébe viszont nem kellett a pontynak indokolatlanul sok időt a mérlegelőben eltöltenie.
A következő két nap ismét csendesen telt majd az utolsó nap éjjelén egy bődületes kapás ébresztett. Mire a csónakba léptem, addigra a hal már jócskán leoldalazott jobbra. Tudtam, hogy abban az irányban van egy szép nagy akadó, amit még radarozás során fedeztem fel, ezért maximum fokozatba kapcsoltam a csónakmotoromat, hogy minél hamarabb a hal fölé érjek. Szerencsére a hal már bőven túl volt az akadón mire sikerült felvennem vele a kontaktot. A fárasztás elejétől kezdve éreztem, hogy nagyon jó súly van a zsinórom másik végén. Amikor már nagyjából 10-12 perce álltam a karikába hajlott bottal a kezemben, akkor egy pillanatra bevillant, hogy lehet ez egy termetes harcsa lesz, ugyanis a tóban igen szép a harcsa állomány is. A hal folyamatosan tartotta a mélységet, egy centimétert sem tudtam feljebb húzni és szinte mozdulatlan volt. Nyugodtan és türelmesen megvártam, míg ellenfelem kezd elfáradni. Bő félóra után aztán szép lassan elindult felfelé, majd amikor egyszer csak a csónak alól felbukkant egy hatalmas test, alig akartam hinni a szememnek. A szákolást és horogszabadítás követően tudatosult bennem, hogy már bő 300 méterre voltunk a megakasztás helyétől. Mondtam is magamban, hogy na ennyit a szinte mozdulatlan halról...
Ekkorra már egyedül voltam a parton és miután biztonságba helyeztem a halat, azonnal üzentem a Zalánnak, hogy mihamarabb jöjjön segíteni, mert egy ekkora halat nem tudok egyedül biztonságosan lefotózni, aki hála az égnek már kora hajnalban kiért hozzám.
Mikor a reggeli fényeknél, együtt megcsodáltuk ezt nem mindennapi pontyot, hangosan összenevettünk, hogy valójában mit is sikerült fognom és Zalán azonnal gratulált is hozzá. Egy jóval méter feletti, masszív és hatalmas erővel küzdő tőpontyot sikerült horogvégre csalnom, melynek súlya 27,90 kg volt.
A fotózást és visszaengedést követően egy reggeli kávé kíséretében még hosszasan beszélgettünk a túráról és sztorizgattunk, felejthetetlen és óriási élmény volt számomra ez a pár nap.
Pakolás közben, a délelőtti órákban meglátogattak minket a halőrök és kíváncsian érdeklődtek a fogások iránt. Mikor említettem nekik, hogy mekkora pontyokat sikerült fognom, először azt hitték viccelek és ugratom őket. Aztán kisvártatva, mikor mutattam nekik a halakról készült képeket már elhitték, hogy nem a levegőbe beszéltem. Állításuk szerint ekkora pontyot még senki nem fogott itt ezelőtt, ezért a túra után hosszas keresésbe és kutatásba kezdtem az eddigi tórekord ponty után.
Az általam fellelt összes fórumot elolvasva, több helyi és ismert horgászt megkérdezve, egyöntetűen azt mondták illetve írták, hogy a tudomásuk szerint ekkora pontyot még valóban nem fogott itt senki, viszont erről semmilyen hivatalos feljegyzés vagy dokumentáció nincs és sajnálatos módon a tónak nincsen hivatalos rekordlistája.
Összegezve a nem egészen hat napot, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy elégedett vagyok a fogási eredményekkel, ez a két ponty bőven felülmúlta minden várakozásomat.
Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában is segített abban, hogy ez a horgászatom ilyen sikeres legyen!
Sporttársi üdvözlettel,
Nemes András
Csalik
Horgászfelszerelések
