Pontyhorgászat egy alpesi óriáson – első találkozásom a vízzel Ausztria déli részén, egy közel 1000 hektáros, mély, kristálytiszta alpesi tó partján kezdődött meg az októberi horgásztúrám. Most jártam itt először, így minden részletet alaposan elő kellett készítenem már egy évvel a túra előtt.

A helyfoglalás során több nehézségbe is ütköztem:
egyrészt az óriási vízfelület miatt komoly fejtörést okozott, hogy pontosan melyik részre és melyik időszakra érdemes foglalni.

Másrészt a helyi horgászközösség zárkózott, bizalmatlan hozzáállása is nehezítette a folyamatot. Tapasztalható volt, hogy idegen horgászokkal szemben még mindig óvatosak, nem szívesen adnak lehetőséget a horgászatra, és sok esetben az ingatlanjaikba való bejutást is szigorúan korlátozzák. Mindez alapos előzetes egyeztetést és türelmet igényelt a foglalás lebonyolítása során.

Harmadrészt: sok félrevezető publikáció található az interneten, olyan horgászoktól, akik számos dolgot másképp láttak, tapasztaltak vagy értelmeztek. Ezek az írások gyakran szubjektívek, és nem mindig tükrözik a valós helyzetet, így a tájékozódás során könnyen kialakulhatnak téves elképzelések a vízterületről, a szabályokról vagy épp a helyi horgászati lehetőségekről. Emiatt különösen fontos volt, hogy minden információt több forrásból ellenőrizzek.

Az első pillanattól nyilvánvaló volt: ez a víz kemény dió, de pont az ilyen kihívások vonzanak. A tó különleges atmoszférája a nyugodt reggeli ködbe burkolózó víztükör, a part menti nádasok susogása és a távolból hallatszó madárdal... tökéletes hátteret nyújtott a horgásztúrámhoz, mely nemcsak fogásokban, de élményekben is bővelkedett. Az alábbi sorokban szeretném megosztani a tapasztalataimat és azokat a pillanatokat, amelyek miatt ez a víz örökre emlékezetes marad számomra.

Hatalmas vízfelület

A kezdetek

A horgászatra a Nutty és 50/50 mix-ből készült bojlikkal, valamint az ezekhez tartozó balanszírozott horogcsalikkal készültem. Mindig tartok magamnál néhány marék igazán attraktív csalit is – ezek ezúttal sem maradtak kihasználatlanul. Információim szerint, ezeket ezen a vízen korábban még senki nem használta, így különösen érdekelt, hogyan reagálnak rájuk az itt élő pontyok. Érkezés után az engedélyek beszerzése következett. Mivel az iroda már zárva volt a téli nyitvatartás miatt külön nehézséget okozott a tartományi állami, valamint a szükséges külön engedélyek megváltása a tóra vonatkozóan.

A hely elfoglalását követően vízre szálltam és gyors vízhőmérséklet-ellenőrzést végeztem. A vártnál melegebb értékek hasonlóak voltak ahhoz, amit korábban a Bledi és a Pusiano-tavon tapasztaltam. A gleccsertavakra, valamint a nagy víztömegekre jellemzően ezek a tavak tavasszal nehezen melegszenek fel, ám ősszel még sokáig megtartják a nyár melegét. Ez nemcsak a vízi élővilág viselkedésére van hatással, hanem arra is, hogyan és hol érdemes horgászni.

Festői környezet

A tábor kényelmes berendezkedése után teljes figyelmemet a víznek szenteltem. Hosszú órákat töltöttem a csónakban, lassan és alaposan pásztázva a medret. A szonár, a tapasztalat és egyéb eszközök segítségével igyekeztem minél pontosabb képet kapni a meder viszonyokról, iszapos részekről, hínármezőkről, valamint a halak tartózkodási helyéről. Ezeket az információkat felhasználva végül négy, általam ígéretesnek ítélt pontot jelöltem ki és mindegyiket előetetéssel készítettem fel a későbbi horgászatra. Két, ezektől független közelebbi ponton kisebb attraktívabb csalik bevetésével azonnal megkezdtem a horgászatot, hogy képet kapjak az előttem tartózkodó halakról.

Az első este egy hatalmas 2-3kg körüli lapát dévér érkezett, megerősítve azt, amit a szonárom kijelzőjén is láttam: jelen van a fehérhal, amit majd ki kell zárni a horgászatból. A kapott információ tehát igaz volt, miszerint sok nagytestű keszeg él a tóban. A csaliválasztásommal előre készültem erre, az attraktív csalikat csak azért hoztam, hogy személyes visszajelzést is kapjak.

A szelektív pontyhorgászat kulcsa: a megfelelő beltartalmú bojli kiválasztása. A keszegfélék (főleg a nagytestű dévérek) szelektálása a nagypontyhorgászat egyik legnehezebb feladata. Sok horgász tapasztalta már, hogy hiába a jó helyválasztás vagy az etetési stratégia, ha a csali nem a helyzetnek megfelelő. A megoldás kulcsa a funkcionális csalik, azon belül is a megfelelő összetételű bojlik használata. A cél, hogy olyan bojlit válasszunk, amit a keszegek nem vesznek fel, ugyanakkor a nagytestű pontyok számára kifejezetten csábító.

A szelektív horgászat tehát nem a véletlenen múlik, hanem a tudatos csalihasználaton.

Tógazdaként, a helyi egyesületi 13 hektáros vízterületemen, saját Magyarországi horgászataimon szerzett tapasztalataim, valamint számos barátom és horgász ügyfelünk visszajelzései alapján kijelenthetem, hogy ezek a bojlik a hazai vizeken rendkívül hatékonyan és szelektíven működtek. Megfigyeléseink szerint nemcsak a kisebb pontyokat és keszegeket tartották távol, hanem kifejezetten a nagytestű, idősebb halak érdeklődését keltették fel. Éppen ezért különösen izgatottan vártam, hogyan viselkednek ezek a bojlik egy idegen, hatalmas vízfelületen, ahol a halállomány összetétele, a táplálékbázis és a vízkémia is nagymértékben eltér a hazai körülményektől. Kíváncsi voltam, vajon megmarad-e a szelektív hatás egy olyan közegben, ahol a halak nem ismerik a csalit és hogy a nagytestű pontyok ott is ugyanazzal az érdeklődéssel reagálnak-e rá, mint a hazai tavakban. Ez a kihívás nemcsak a csali hatékonyságának valódi próbája, hanem lehetőség arra is, hogy bizonyítást nyerjen, a gondosan megtervezett, funkcionális bojli nem helyspecifikus trükk, hanem egy olyan eszköz, amely bárhol képes megkülönböztetni a halakat és a horgászt valóban a kapitális példányok megfogásához segíteni.

A Horgászat

A második éjszaka hozta meg az első komolyabb eredményt: egy 10 kg-os tükröst fogtam szintén a közeli pályáról. Vad, ép szájú hal, amit csónakból engedtem vissza. Jó jel volt arra, hogy a választott helyek jók és ha kevés ugyan, de van ponty is a „pályán”

 A negyedik napra már elkezdtem célzottan horgászni a kiválasztott előetetett helyeken, de ekkor egy nem várt fordulat következett: a vízi rendészet/halőrök a tavon engedélyezett ún. sleppelő horgászat közben beleakadtak a zsinórjaimba. Nem ellenőriztek, de a hajózási biztonságra hivatkozva kiszedték az összes H-bójámat. Az incidens ugyan kizökkentett, de nem vetett vissza. Tudtam, hogy ezek a vizek ilyenek: néha nem a halak, hanem az emberek mozgása írja át a forgatókönyvet.  Szerencsére nem ez volt az első ilyen esetem. Korábban a Tisza-tavon már akadt dolgom hasonló helyzettel, így már a túra elején minden etetett helyem pontos koordinátáit elmentettem GPS-en. Még ha a fizikai jelölők el is tűntek a vízről, a pontos helyek a birtokomban maradtak így csak idő kérdése volt, hogy visszatérjek hozzájuk.

Megjegyzésként: bár nem preferálom a rikító zsinórokat, főleg nem ilyen tiszta vizű tavon, most egy világosabb, jól látható monofil került fel. Érdekes módon, épp ez a zsinór segített elkerülni még egy sor kellemetlenséget. A tó mérete, a meglehetősen élénk csónakforgalom és a több, partközeli pergetőhorgász miatt többször is előfordult, hogy más horgászok a nádas takarásából hirtelen kereszteztek egy-egy általam behúzott szereléket. Ennek, valamint a line biterek-nek köszönhetően több csónakos is időben észrevette, így sikerült elkerülni a zsinórok felszedését – hasznos döntésnek bizonyult.

Az élénk színű zsinórok most jó szolgálatot tettek

Az áttörés

Nem sokkal napkelte előtt, még a pirkadat első fényeinél jelentkezett az első kapás. Határozott, komótos húzós kapás, amit nem lehetett félreérteni. A hal fölé érve a fárasztás kezdete azonnal megerősítette a sejtésemet: ez már az a súly és dinamika, amiért napok óta dolgoztam. Alig 1 órával később jött a második jelentkező. Mindkét hal komoly ellenállást tanúsított. A fárasztás során a hal erőteljes kirohanásait rugalmas botjaimmal kiválóan tudtam lereagálni ezzel is minimalizálva a hibalehetőséget. Ahogy a nap felkúszott a hegyek fölé, a víz lassan aranyba borult és a két hal már a bölcsőben feküdt. Az első mérlegelésnél 17,50 kg-ot mutatott a mérleg. Hibátlan nyurga, izmos testalkattal, mély színekkel, tökéletes formával.

17,50 kg

A második ponty pedig túltett minden elváráson: 23,40 kg! Egy masszív, öreg tőponty, vastag hátvonallal, méltóságteljes kiállással, olyan hal, amiért az ember hetekig is eljönne egy ilyen vízre – nemhogy napokig.

A fotózás a felkelő nap fényében történt, csendben, tisztelettel. A háttérben pára felhők jöttek-mentek. Ezek a pillanatok nem igényelnek sok szót. Minden mozdulat, minden kép mögött ott van a hosszú felkészülés, a napok munkája, a csendes hajnalok, a várakozás, a tanulás és végül a találkozás ezekkel a különleges halakkal.

Pontyhorgászat felsőfokon: 23,40 Kg

Tökéletes kondícióban

Ősponty az Alpokból

Mindkét hal rövid fotózás és pihenő után visszanyerte szabadságát a csónakból, ahol először felbukkantak. Néztem, ahogy elúsznak, és tudtam: most állt össze minden. A helyek, a taktika, a türelem – és a víz, ami végül elárulta, mi rejtőzik a mélyén.

A fogásokat követő nap ismét csendesre sikerült. Kapás nem érkezett, de nem is vártam feltétlenül újabb gyors válaszokat, hiszen az ilyen jellegű vizeken alacsony a potenciális halsűrűség. A kiválasztott spotokat továbbra is etettem, pontosan, ahogy eddig is, nem változtattam semmin. Tudtam, hogy az utolsó órák még tartogatnak valamit.

És nem ez volt a vége.

Az utolsó hajnalra drámai időjárás-változás érkezett: lehűlés, heves szél, sötét felhők.

A hőmérséklet csökkent, a szél feltámadt és a túra zárónapjára már egészen zord, kifejezetten őszi idő fogadott. A hegyek mögül szaggatott, erős széllökések kísérték a hajnalt, a víz felszíne pedig megbontotta azt a nyugodt tükröt, amit eddig napokon át ismertem. A természet mintha jelezte volna: most vagy soha. És valóban. Az utolsó hajnalon akárcsak korábban ismét két kapás jelentkezett. A körülmények most jóval keményebbek voltak, a csónakban maradni is kihívást jelentett, mégis gyorsan vízre szálltam, ahogy megszólalt az első jelző. A fárasztás most nemcsak a hallal, hanem az elemekkel szemben is zajlott. Az első hal 21,50 kg-ot nyomott. Robusztus testfelépítés, aranybarna, mély tónusú pikkelyek, és az a jellegzetes, „vén” tekintet, amit csak az igazán idős, öreg pontyok hordoznak magukban.

21,50 Kg

Nem sokkal később a másik boton is jelentkezett a kapás a hal 19,30 kg-os volt. Ugyanaz a vad, ősi karakter: izmos, természetes formájú test, hibátlan úszók, vastag tarkó. Ezek nem telepített halak. Nem szépítgetett, nem „készen kapott” pontyok. Ezek itt keltek ki az ikrából, itt cseperedtek fel, és évtizedeken át a tó rejtett mélyén éltek. Pontosan az ilyen halakért jöttem és pontosan az ilyen halakért érdemes taktikát felépíteni és tartani…nyugodtan kivárni, míg a csali teszi a dolgát.

19,30 Kg

A halak visszanyerték szabadságukat, én pedig már a csónakban ülve tudtam: nem is lehetett volna méltóbb lezárása ennek a horgászatnak.

Tigrismogyoró a mérlegelőben

A pontyok a fotózás előkészületei alatt folyamatosan ürítették a nehezen emészthető tigrismogyorót. Ez jól jelezte, hogy a tőlem közel egy kilométerrel jobbra és balra horgászó sporttársak, hasonlóan a hazai helyzethez, még mindig ebben látják a megoldást a keszegek távoltartására. De vajon miért ragaszkodnak még mindig ehhez a módszerhez?

Amikor a végére összeáll minden

Ez a túra tökéletes példája volt annak, hogy egy ismeretlen, nehéz víz is képes megajándékozni, ha felkészülten, türelemmel és céltudatosan megfelelő minőségű szelektív csalikkal horgászunk. A kezdeti csend és akadályok után négy kapást négy gyönyörű, 17,5–23,40 kg közötti pontyra sikerült váltanom. Csak az attraktív csalikkal fogtam kisebb pontyot és egy dévért... A szelektív pontyhorgászatra hangolva ezúttal is tudatosan építettem fel a stratégiát. A funkcionális, célzottan fejlesztett csaliknak köszönhetően kizárólag a kívánt méretű/korú pontyokat sikerült megfogni, miközben a nemkívánatos fehérhalakat, kispontyokat és a rákokat teljes mértékben távol tudtam tartani. A csalik pontosan úgy működtek, ahogyan kell: kizárólag a nagytestű pontyokat szólították meg, miközben minden más érdeklődőt kizártak a játékból.

 Egy jól megválasztott csali mellett semmi másra nem kell koncentrálni, csak magára a horgászatra!

A halak állapota, ereje, megjelenése minden elvárásomat felülmúlta. Ezek az igazi értékek: nem darabszám, hanem minőség. Vad, őshonos halak egy hatalmas, tiszta víztestben, ahol a sikerhez nem elég csak random bedobni, tanulni kell a vizet, olvasni a jeleket és hinni a csalidban és abban, amit csinálsz.
 

Feszes Zsinórt!


Varga Bálint
Aim Angling Team