Az idei évben a Terveim között szerepelt, hogy az őszi szezonban először egy nagy kiterjedésű természetes tavon horgásszak ennek a túrának a beszámolóját itt olvashatjátok : https://aimangling.hu/blog/pontyhorgaszat-egy-alpesi-oriason , majd ezt követően egy jóval kisebb, ám annál nagyobb nyomás alatt lévő vízen úgynevezett „pay lake-n” folytassam a tapasztalat szerzést.
A két teljesen eltérő jellegű helyszín lehetőséget adott arra, hogy párhuzamokat vonjak, ellentéteket fedezzek fel és következtetéseket fogalmazzak meg a horgászati körülmények, az élővilág és a halak viselkedése között.
A Pay-Lake-re tervezett téli horgásztúrám során mindössze négy nap állt rendelkezésemre Párom kíséretében, hogy megmérettessem magam a kihívásokkal teli vízen. A tó híres arról, hogy a horgászati nyomás óriási és ennek hatására a pontyok igencsak gyanakvóvá váltak. Az itt élő halak egyed száma kevés, akik már hosszú évek óta ugyanabban a környezetben élnek, így sok mindent megtanultak a horgászat fortélyairól. Mivel már jól ismerik a legkülönfélébb csalik és technikák trükkjeit, sokkal nehezebb őket horogra csalni, mint más tavakon. Könnyebben megriadnak és az állandó horgászati nyomás miatt sokkal óvatosabbak, mozgásuk is sokkal kiszámíthatatlanabb.
És hogy még inkább fokozza a helyzetet, a víz hőmérséklete drámaian lehűlt, amitől az aktivitásuk még inkább csökkent.
A túrát megelőzően alaposan felkészültem a várható nehézségekre és minden lépést igyekeztem előre megtervezni és a gyakorlatban is véghez vinni, hogy a legjobb esélyekkel induljak. A siker érdekében minden mozdulatomat gondosan átgondoltam: igyekeztem a lehető legkevesebb zajt csapni, mind a parton, mind a vízen és a lehető legkevesebbet mozogtam a vízen, csónakmotort sem használtam a tó feltérképezéséhez. A helyek pontos megkeresése rendkívül nagy precizitást és odafigyelést igényelt, hiszen minden apró részletre figyelni kellett, hogy minél több esélyem legyen sikerrel járni. Amikor megérkeztem a tóra, még nem volt ott senki, így lehetőségem nyílt szétnézni a vízen, és alaposan szemügyre venni a környezetet, hiszen először jártam itt.
A szonár használatát is igyekeztem a lehető legrövidebb időre szűkíteni, hogy ne zavarjam a víz alatti világot túlzottan. Ugyanakkor ez a rövid használat megerősítette bennem, hogy a tóban valóban kevés ponty él, (amit a műszer képes volt érzékelni). Ez a felismerés még inkább megerősítette a kihívások súlyát. A vízhőmérőm 7 Celsius fokot mutatott.
Amikor a vízoszlop felső rétegét jobban szemügyre vettem, ez a látkép fogadott. El is mosolyodtam. Aki volt már workshopon, tudja, hogy miért...
Mindezek mellett még egy további komoly nehezítő tényezővel is számoltam: a tóban jelentős mennyiségű rák él, amelyek az aljzaton, minden mélységben jelen vannak. A rákok folyamatosan akadályozták a csalik elérhetőségét, mivel szinte az összes helyet bejárták, ami még inkább megnehezítette a pontyok számára megfelelő csalikat felkínálni.
A horgászatra az 50/50 és a Nutty Mixből készült Baitservice bojlikkal készültem, ahogy korábban a természetes vízre is, azonban itt, a hideg vízhőmérséklet és a halak óvatossága miatt, kisebb méretekkel és vízoldékonyabb verziókkal készültem, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban funkcionáljanak. Továbbá a horgászat során olyan egyedi csali felkínálási módszereket alkalmaztam, amelyek eltértek a megszokottól és mindezt az Istvántól kapott új pop-upokkal kombináltam, amelyeket hóember szerelék formájában használva még hatékonyabbá tettem a csali működését.
A táborállítás és a helykeresés végeztével, naplemente előtt az összes végszerelékem a helyére került. A helykeresés során igyekeztem olyan helyeket választani, amelyeket más horgászok ritkán vagy egyáltalán nem horgásznak. Ez a stratégia segített a rákok elkerülésében is és úgy éreztem, hogy a horgászat nyugodtabb, tisztább környezetet biztosított számomra. Minimális etetést alkalmaztam, amennyi éppen elegendő volt a csali elérhetőség biztosításához.
A helyek nagy részére ekkorra már megérkeztek a horgászok és bár az idő még mindig hideg volt, a vízparti légkör kezdetben nem tűnt olyan zordnak. Azonban az időjárás tovább hűlt és érezni lehetett, hogy a hidegfront egyre inkább rányomja bélyegét a környezetre. Ahogy lement a nap, a hőmérséklet is egyre csökkent és reggelre a hőmérő már mínusz 6 fokot mutatott.
Az első nap eseménytelenül telt, azaz halfogás szempontjából. Ez teljesen természetes ebben az időszakban, főleg egy ilyen vizen. Az éjszaka során a fűtésemnél apróbb technikai hibák léptek fel, ami nem volt túl kellemes, különösen a hidegben, de szerencsére sikerült áthidalni a problémát. Egy kis türelemmel és néhány kreatív megoldással sikerült megoldani a helyzetet, így végül kényelmesen tudtunk pihenni, ami különösen fontos volt a következő napokra való felkészülés szempontjából.
A második éjszaka is eseménytelenül telt a vízparton, egészen addig, amíg egy kisebb meglepetés nem ért. Éjjel egy egér bemászott a sátramba, amit természetesen ki kellett tessékeljek. Bár nem volt túl kellemes a hidegben, sikerült gyorsan elbúcsúzni tőle és a kis zűrzavar után újra csendesedett a tábor.
Mikor végre kint voltam a sátorból és visszatértem a vízpartra, egy figyelemfelkeltő hangot hallottam a közelben: egy nagy ponty fordult a vízben. Ez a jelzés bizakodásra adott okot és bár az éjszaka eddig csendes volt, úgy éreztem, hogy valami elindulhat...
Másnap beszélgettem a szomszédokkal és bár pár szót váltottunk, nem sokkal később át is jöttek üdvözölni. Nagyon érdekes volt látni, mennyivel másképp közelítünk a horgászathoz.
Éppen délutáni pihenésemet töltöttem, amikor a semmiből megszólalt a bal oldali botom kapásjelzője. Azonnal éreztem, hogy valami rendkívüli történik, hiszen a hal olyan elementáris erővel húzta a zsinórt, hogy szinte megállás nélkül tekerte le az orsó dobjáról. Rögtön kirontottam a sátramból és bepattantunk a csónakba. Ahogy közelítettünk a halhoz, már éreztem, hogy ez nem lesz könnyű fogás: 20 perc kemény fárasztás vette kezdetét, amit a tavon lévő összes horgász figyelemmel kísért. Az adrenalin és a feszültség egy pillanatra minden mást elhomályosított és csak a halra összpontosítottam.
A lágy botommal kivételes élmény volt figyelemmel kísérni és lekövetni a hal minden egyes mozdulatát. Ahogy a hal erejével megfeszítette a zsinórt, minden egyes húzását éreztem a botban, ami csak fokozta az élményt. A fárasztást követően, hosszú percek után, végre sikerült a víz felszínére hozni a halat és egy hatalmas tőpontyot meríthettem. Az adrenalin és a fáradtság egyaránt átjárta a testem, miközben a siker érzése tölthetett el.
A tó szabályzata szerint a halat a megfogását követően pihentetni kell, mielőtt fényképezhetném, így én is eleget tettem ennek a szabálynak. Miközben pihent, gondosan lefertőtlenítettem a testén lévő sérüléseket, hogy ne legyenek fertőzések és biztosítsam a hal egészségét. Ezzel párhuzamosan figyeltem, hogy minél gyorsabban vissza tudjam helyezni őt a vízbe. A hal pihenése közben pedig alig vártam, hogy megörökíthessem ezt a pillanatot, ami a horgászat egyik legnagyobb jutalmát jelentette számomra.
Ami ezután jött, még jobban feldobott: mérlegeléskor a hal nettó súlya 30,5 kg volt, ami nemcsak hatalmas örömet, hanem új egyéni rekordomat is jelentette. Az új rekordom a precizitás a minőségi, funkcionális csalik és az odafigyelés gyümölcse is.
Úgy tűnik, hogy ezeken a vizeken is megéri a minimális, de minőségi bojlival horgászni, még extrém körülmények között is. A csalikat mindig az adott körülményekhez és a szituációhoz alkalmazzuk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Ez a tapasztalat ismét megerősített abban, hogy a minőség mindig fontosabb, mint a mennyiség és a megfelelő technika és eszközök kulcsfontosságúak a horgászat során.
A túra hátralévő részében már nem volt kapásom, nem történt semmi. A halak ismét elrejtőztek, és bár a következő napokat a lehető legnagyobb figyelemmel töltöttem, már nem volt lehetőségem újabb fogásra.
1 kapásomat sikerült pontyra váltanom amelynek nettó súlya 30,5 kg volt, ami nemcsak rekordot jelentett, hanem egy felejthetetlen élményt is. Szerencse? Vagy csak alapos felkészülés és a megfelelő csali? Ezt mindenki döntse el maga!
Feszes zsinórt!
Varga Bálint
Csalik
Horgászfelszerelések
