Ha valaki azt mondja nekem, hogy van egy tó belföldön, amiről még nem hallottam, amit dimbes-dombos sűrű erdő ölel körül, távol van a zajoktól és fényszennyezéstől, ráadásul úszkál benne pár húsz kilogramm feletti szép ponty is, akkor bizony rögtön felkapom a fejem, de nem csak én, hanem Sólyom Laci barátom is, akivel végül ketten látogattunk el Hedrehely mellé, a Tüttös pusztai horgásztóra.
Őszinte leszek, kicsit elszoktam az ilyen, általam kisebbnek titulált vizektől, bár ezévben két ilyen hely is szerepelt a listámon, így pl. Háromfa vagy a gyékényesi Kotró után furcsa egy 12 hektáros tó partjára érkezni, de van ennek egy bizonyos bája, be kell vallanom. Ez a tó, ha jól emlékszem az infóra Kóró Ádám barátunktól, az 1930-as évektől létezik, mesébe illő környezetben fekszik, rengeteg fás akadóval rendelkezik és mindig is halas és/vagy horgásztó volt, nem víztározó. Szeptember közepe után érkeztünk ide Lacival, előtte vacilláltunk a Kotró és e között, de az újdonság varázsa és a természet közelsége vonzott minket, így végül Tüttös mellett döntöttünk. Hogy megérte-e, az a beszámolóból remélem, kiderül.
Érkezésünk után Ádám a helyekhez kísért minket, következett az „imádott” kipakolás, táborállítás, csónakok összerakás-felfújása, tehát a szokásos program. Mivel horgászok lévén gyanítom Ti is értékelni fogjátok, így itt megragadnám az alkalmat és megmutatnék Nektek egy nem mindennapi csodát, melyet Laci és édesapja saját maguk készítettek-építettek. A képen látható a DIY Camper Trailer, egy utánfutóra egyedileg készített „lakókocsi”, napelemmel, gyengeáramú rendszerrel, fűtéssel, konyhapulttal, mindennel, ami csak kellhet.
Miután nagyjából-egészéből kész lettünk a parti résszel, kezdődhetett a helykeresés, amit együtt végeztünk, így praktikusabb is volt, valamint Laci, ellentétben velem, bányatavakon nevelkedett, így kérdés esetén rögtön rendelkezésére tudtam állni, hiszen a helykeresés kulcsfontosságú, itt pedig a nyolc éjszaka tapasztalatit leszűrve úgy vélem, hogy ez hatványozottan igaz. Első nehezítő tényező az akadórengeteg, aminek egy része vízfelszín felett is látszik, de megszámlálhatatlan alkarnyi és lábszárnyi vastag fa található a víz alatt is, ami azoknak, akik hozzám hasonlóan pl. szerették a pölöskei vagy akár pötrétei dzsungelpecát, nem lesz újdonság, de Laci barátom ehhez nincs annyira hozzászokva. A természetes akadók mellett sajnos számtalan mennyiségű, ember által a vízbe juttatott tárgy is jelen van, gondolok itt beszakadt főzsinórokra (mono és fonott egyaránt), elsüllyedt bójára, bálamadzagra, és akármire, amit el tudtok képzelni; nem részletezném, miket „kapáltunk” ki a vízből. Ezek miatt a kampózó természetesen egy kötelező kellék a csónakban, e nélkül el se induljunk ide otthonról!
Elég rutinosnak gondolom magam ilyen terepen, de nem szégyen bevallanom, hogy sajnos vétettünk egy hibát. A zsinórok felkampózása és minden egyéb, nem oda illő tárgy kiszedése annyi időnket és energiánkat felemésztette, hogy a végére kapkodásba fulladt a helykeresésünk és úgy vélem, hogy ennek később, a horgászat során ittuk is a levét. Az akadókon felül nyilván kulcsfontosságú az meder feltérképezése is, itt legfőképpen tapogatórúddal, de ezen a tavon ez is egy kicsit nehézkesebb volt a megszokottnál.
Miután letudtuk a helykeresést, én három, Laci pedig négy szpotot jelölt meg. A kondicionált területeinktől távol viszont megkezdtük a „random pecát”, javarészt partközelben, ahonnan, mint előre bocsájtották nekünk, még jó halat nem sikerült fogni. Erre a tézisre Laci igen hamar rácáfolt, hisz első kapása késő este, a stégtől srégen mérten 40 méterről érkezett, egy csodaszép, 18,65 kilogrammos tőponty formájában.
A következő napokban, amíg a kondicionált helyeket nem zargattuk, addig jómagam, pár 1,5-4 kilós hareszt leszámítva nem fogtam semmit a közeli pályáról, de Laci fogott még pár 10-12 kilós példányt innen-onnan. Időközben hozzánk szegődött az egyik helyi kutyus, Charlie, aki tökéletesen átvette a nyugalmas peca feelingjét.
Végre aztán eljött a délután, mikor először behúzhattunk az etetett szpotokhoz, ám az első 24 óra kapástalanul telt. Egy kicsinek mondható tavon, ahol négy végszerelék van bent 72 órán keresztül kondicionált helyeken, azért elgondolkodik az ember, hogy hogyhogy nem történt semmi, miközben az időjárási körülmények is megfelelőek voltak (szerintünk). Nos, itt kanyarodunk vissza ahhoz, amit a beszámoló elején említettem, hogy bizony elkapkodtuk a helykeresést. Bár ez nem szokásunk, de bementem a két meghorgászott bójámhoz és újból megnéztem tapogatóval, hogy mi a helyzet, aztán jött is a fekete leves. Úgy ítéltem meg, hogy indokolt a bójáimat pár méterrel hátrébb költöztetnem. Ezt követően elmentem megnézni azt az egy területet is, amit még nem pecáztam meg, csak Hot Summer-rel etettem már négy napja, viszont ott szerencsére minden rendben volt.
Összegezve, a három helyből kettőt sikerült elcsesznem a kapkodás miatt, de hát ilyen a tanulópénz. Ezt követően partra érve tájékoztattam Lacit a dologról és az ő bójáihoz is bementünk, sajnos nála is volt min igazítani. Ez után én behúztam a Hot Summer-es, 96 órája kondicionált, még meghorgászatlan szpotomhoz, a második végszerelék pedig bekerült egy jól látható harcsafészek elé, de úgy voltam vele, hogy Spengler Robi barátom a szemem láttára fogott Háromfán, a harcsanász alól 16 pluszos pontyot, úgyhogy bánom is én...
Leszállt az este, és fél 10 magasságában a Hot Summer-es bója elé húzott botomon kapás jelentkezett, mely következtében egy remek, adrenalindús fárasztást élhettem át, ami végén egy nettó 20,84 kilogrammos, púpos oldalú tőpontyot sikerült a bölcsőbe fektetnem. A ponty 175 centiméteres vízmélységből érkezett és, az alábbi képeken jól láthatóan, egy ideje bizony csak az általam bejuttatott bojlikat fogyasztotta. Itt érdekességképp megírnám, hogy a legtöbbektől azt hallottuk előzetesen, hogy a szemközti partoldalból, a 70-80 centis vízből jön a „jó hal”. :)
Ezt követően, éjjel fél kettőkor a harcsafészek helyről érkezett a kapás, így vegyes érzelmekkel mentem be, de meglepetésemre egy nagyon kerek, nagyon pocakos, 11 kilós tükörponty vette fel a zacskós Nutty-t. Visszafeküdtem, ám hajnali ötkor kelhettem is újra, ezúttal ismét a Hot Sumer bójához siethettem fárasztani és akkor és ott el sem hittem, de újból egy húszpluszos pontyot sikerült szákba terelnem, ezúttal egy tükröst, amit nettó 21,14 kilogrammal mérlegeltünk.
Lacinak sajnos nem érkezett a várva várt újabb, igazán nagyméretű bajuszos, de ettől függetlenül fogott jó pár 12 körülit és egy közel 14,8 kilós szép tükörpontyot is.
Számomra a horgászat már csak egy kapást tartogatott, mely a „fészektől” jött, s ahogy azt elsőre megtippeltem egy harcsa volt a ludas, ami kb. 8-10 kilós lehetett és, amit Laci barátom készséges közreműködése szabadított meg a horogtól.
Összegezvén, nekem a nyolc éjszakás horgászat egyetlen éjszakája hozott eredményt, bár két húsz pluszos szépség után sejteni is lehetett, hogy az a hely nem fog több halat adni, a többi szpotot pedig sajnos elbaltáztam. Ettől függetlenül, számomra ez egy fantasztikus horgászat volt, hisz’ nekem nincs szükségem sok kapásra sőt, a két gyönyörű húsz feletti ponty még túl is szárnyalta a várakozásaimat így elsőre.
Köszönöm szépen a figyelmeteket!
Nyerges Balázs
Aim Angling Team
Csalik
Horgászfelszerelések
